2012. február 20., hétfő

Késő bánat...

Borús reggelek,bánatos éjszakák
Csend  és némaság.
Ki nem mondott szavak,elfelejtett együtt töltött évek.
Még is minden úgy maradt mint régen.
Álomba ringató csendes halk szavak
Végtelenbe hangzó víg nevetések
Sose feledem mit tettél értem.
Ha kellet velem együtt nevettél még akkor is ha te szomorú voltál. Velem együtt bánkódtál,de én ezt nem vettem észre.
Nem vettem észre hogy te mindig itt voltál nekem.
De elmúlt az idő és te elhagytál.
Mikor arról beszéltem neked hogy azzal a lánnyal milyen boldog vagyok nem vettem észre,nem éreztem meg hogy neked közbe a szíved szakadt meg. Nem tudtam. Olyan bolond voltam. Egy lányért eldobni azt aki mindig mellettem állt . Amikor elmentél azt gondoltam hogy csak magad miatt tetted.  Azt hittem hogy önző módon csak magadra bírsz gondolni. De aztán meg találtam a leveled. És mindenre rájöttem.
Tudnod kell hogy Én is szeretlek téged. Nem akartam hogy ez történjen.
De már hiába beszélek. Igaz?
És most itt állok a sírodnál egy száll vörös rózsát a sírodra rakva.
És a sírkőre  a te neved van vésve Bill…