Őszinte beszéd...

-Tudod Tom...-Bill sóhajtott fel-Azt hiszem ez egy álom.-hajtotta le a fejét
-Mond Billym.-Tom karolta átt öccse derekát-Szerinted én nem érzem ezt furcsának...Annyi de annyi ideje titkoltam hogy mit érzek irántad.És most.-nevetett fel kicsit kinosan.-Itt vagy a karjaimban...-de Bill elhalgatatta egy csókal.
-Énis régóta szeretlek...És annyira jó hogy...hogy veled lehettek.-ült halvány pir orcájára-Hisz mindig....te mindig melettem vagy.Jobban...rosszban.-nézett báttya szemébe.
-Jahj kicsi Billem.-ölelte meg szorosan.-Szeretlek...szeretlek...-Tom ismételgette egyfolytában.
-Tommy...-Bill nevetett halkan-Énis szeretlek mindenél jobban.De nem kell mindig mondanod...-mondta óvatosan.
-Eh.-Tom hökkent meg.
-Annélkül is jól tudom!-fejezte be mondandoját.-Az csak...az csak egy szó de egy csók vagy egy ölelés sokkal többet el mond nekem.Érted?-sóhajtott fel a fiatal énekes.
Testvére hirtelen magához szoritotta és percekig nem engedte el testvérét.Becsukta a szemét és szorosan ölelte.
-Jajj Tom.-engedte el testvérét.
-Nem tudom mi van.-Tom halkan-Ha nem vagy velem,ha nem látlak olyan rossz érzés tör rám.Mintha egy lyik lenne a mellkasomban.-mondta öszintén.
-Énis így érzek amikor nem vagy velem Tommy.-simogatta meg báttya kissé borostás arcát.
-Éhn..éhn...Annyira félek hogy elveszitlek.-Tom mondta szívének minden igazával,szívének minden szeretettével.
-Tom...még sosem halottam hogy ijett mondtál!-Bill képedt el kissé-De...Teljesen egyetértek veled.Énis így érzek.-mondta Bill meghatodva és apró csókot lehelt szerelme ajkaira.

                         

2. fejezet Egy új kezdet

Na ügyes vagyok???Na jó nem...:D Tök bénnaXD ez rossz lett!!!
De nektek kell eldönteni szóval a folytattás:)

                                                   Egy új kezdett...





-Bill!!-Tom kopogot öccse ajtaján majd benyitott és látta hogy öccse az igazak álmát alusza.Lassan oda sétált és egy csokot nyomott testvére homlokára gondosan betakargatta még egyszer uttoljára rá pillantot majd kilépet az ajton.Lebatyogott a lépcsön majd elökereste azt az albumot amiben ők voltak.Mosolyogva a szebbnél szebb emlékekett.Emlékei villámcsapásként villantak tudatában mikor kicsik voltak...vagy amikor legelöször feléptek az elsö díjuk...Régi emlékek.Imádta hogy Bill mosolygos tekintettét lássa.Már durván délután 3-mat ütött az óra mikor Bill  ásitozva lépdelt testvére mögé majd oda hajolt és meg szólalt.
-Mit nézzegetsz?-kérdezte és jobban megnézzte a  képet  és elmosolyodott.-Erre emlékszem!Ahj olyan jó volt.az volt életem legjobb nyara.-Bill merenget el és báttya mellé ült.
-Nekem is.-bologatott és csak nézte öccse mosolygos arcát.-Olyan jó volt ott minden.-sóhajtott majd össze csukta az albumot
-Az volt a legjobb hogy veled mehettem el.-mondta halkan
-Nekem is.-ölelte meg öccsét.-Szeretlek Bill-ölelte szorosabban.
-Énis nagyon.-bujt hozzá és becsukta szemét
Tom lassan öccse ajkaihoz hajolt majd összeérintette sajátjával.Mindkettöjüket bizsergetö érzés keritette hatalmába.Bill felsohajtott.
-Ezt...Ezt nem szabadna.-Bill elcsukló hangon
-Nem mindig az a legjobb dolog ami tiltott?-Tom mosolyogva és óvatosan áttkarolta öccse nyakát.-Szeretlekh.-suttogta halkan Bill fülébe
-Énis.-mondta Bill szintén suttoga és tudta báttya igazat mond.
A titok már nem volt titok...Mert a szerelem mindenen áttküzdi magát...