Bill Kaulitz ijedten ébredt fel álmából.Körülnézett és egyedül volt fel pattant bátyja ágyáról és leszaladt.
-Tom!!!Tom!!!Hol vagy?-futott a konyhába de nem volt ott.Bejárta az egész házat majd leült.-Hát nem álom volt hogy meghalt.-gördült le egy könnycsepp gyönyörű arcán majd végig dőlt a kanapén.
"Azt hittem hogy egy álom volt...De,nem tényleg meg halt.Itt hagyott engem egyedül ,védtelenül...Istenem mond meg nekem hogy teheted ezt velem?!Mért vetted el életem legfontosabb személyét???Mit ártottam hogy ezt tetted?Kérlekh nem bírom nélküle!"
-Utána kell mennem!-mondta határozottan majd felült a kanapéról.
-Ki után kell menned?-nyitott be a szatyrokkal testvére.
-Tom...?-állt fel és Tomra nézett.-Tom...Te vagy az!!!-ugrót bátya karjaiba.
-Bill!Téged meg mi lelt?-szorította magához Billt.-Csak lementem neked reggeliér.A kedvencedet hoztam-emelte meg a zacskót.
-Szeretlek Tom.-mondta sírva.-Igérdh meg hogy...hogy sosem hagysz el engem...-fogta meg bátya mindkét kezét.
-Jaj Billim hisz tudod hogy én sohasem foglak el hagyni!-hajolt öccse ajkaihoz majd egy gyengéd csókot lehelt rájuk.-Én is szeretlek egyetlenem.
-Ugye őrökké együtt maradunk?-Bill halkan.
-Igen...Őrökre.-Tom mosolygott-Ezt bátran kijelenthettem hogy őrökre és az után is.-nézett Bill szemébe.
-Tomi...-bújt oda Tomhoz.-Én úgy szeretlek!
-De mért volt olyan nagy felhajtás hogy haza értem a boltból?-kérdezte értetlenkedve
-Az már nem fontos!Csak hogy itt vagy velem...-Bill csókolta meg újra szerelmét.
"Kegyetlen játékot űz velem az élet.Hisz elvette azt akit a legjobban szerettek...Emlékszem egyszer azt mondtam hogy feltétlenül szeretnék meghalni az egyik szerettem előtt.Hát ez nem sikerült.És az élet pont azt a személyt vette el tőlem akit mindennél jobban...Vissza akarom őt kapni bármit megtennék hogy újra láthassam mosolygós arcát,édes csókját ajkaimon érezni.Tudom hogy velem van odabent a szívemben de ez nem ugyan az.Kinézzek az ablakon és zuhog az eső minden szomorú lett és szürke.A madarak nem csiripelnek.A nap sem süt.Minden őt gyászolja,a halál felkavaró dolog.Hirtelen csap le nem tudod megelőzni hisz ő ott búj a bokorban és várja az áldozatát."Vannak barátok akik az ilyen rossz időkben melledet vannak és próbálnak támaszt nyújtani a minden napokra.De a fájdalmat ők sem tudják csillapítani.
-Kisfiam!-nyitott be immár egyetlen fia házába Simone férjével Gordonnal.
Az énekes fáradtan támaszkodott meg a konyha bejárati boltívénél.
-Utálom ezt az életet a bátyám nélkül!-mondta halkan és újra könnyes lett szeme.
-Jaj kisfiam...-sietett oda Simone és magához szorította a fiút-De hisz tudod hogy a szívedben él tovább...-mondta halkan.
-Tudom.-szipogott megtörten-De én azt akarom hogy éljen és hogy itt legyen velem!-engedte el anyját.
-Bill figyelj elment nekünk is nehéz de fel kell fognunk hogy ő már nincs...-Gordon lépdelt oda Simoneékhoz és átkarolta.
-De én akkor is szerettem !És vissza akarom kapni őt!Bármi áron is!-mondta akaratosan és besiettet a konyhába.
Nem soká be esteledett.Minden máshogy lesz ez után és ezt ők is nagyon jól tudták.Most már nem csak testvérek.Sokkal-sokkal többek már mint testvérek.Szembe kellet nézniük azzal a ténnyel hogy ezt senki de senki ezen világon nem tudhatja meg .
-Bill,menj fürödj le!Én addig elmosogatok.-Tom nézet öccsére aki már vagy 2 perce folyamatosan figyelte őt.
-Segítek!-mosolygott édesen.azzal a mosollyal amit Tom úgy szeretett.
-Nem kell,menj csak nyugodtan.-lehelt csókot öccse feje búbjára.
-Jaj máá....Jól van!-forgatta meg szemeit és megindult az emeletre.
Pár perc múlva hallotta hogy testvére siet fel a lépcsőn.Nem sokkal később kilépett a fürdő ajtaján és Tom szobája fele vette az irányt majd bekopogott.
-Bill...-hallotta bátyja hangját.-Nyitva van!-mosolygott öccse tettén.Emlékezett hogy egyszer mondta neki hogy mindig kopogjon mikor be akar menni hozzá.
-Rendben.-nyitott be bátyjához,becsukta maga után az ajtót majd oda sietett Tom ágyához és be bújt szerelme mellé.Álomba szenderedett.
Már több mint 2 hete hogy Tom és Bill bevallotta egymásnak érzéseiket.Nagyon boldogak voltak együtt sokat nevettek szórakoztak!Ám egy nap...Történt valami.
-Esem hiszem hogy ilyenre rá vettél!-nevettet Bill miközben Tom felültette egy kisebb beton kerítésre.
-Tudod hogy én bármire rá tudlak venni.-Tom féloldalasan mosolyogva.-Arról már csak te tehetsz hogy mindenbe benne vagy-gonoszkodott öccsével.
Bill válasz helyett lassan oda hajolt bátyjához és megcsókolta.Amikor ajkaik elváltak Bill ledermedt amikor látta hogy 2 kocsi összeütközik és az egyik feléjük sodródik ideje sem volt gondolkodni már lábában megérezte a kegyetlen fájdalmat és ezzel egy időpontban testvére testét a sajátjához préselődni.Elsírta magát nem tudta mit tegyen.kezeivel átkarolta testvérét és még jobban magához szorította nem soká megérkeztek a mentők és a tűzoltók is.Nagy nehezen kiszedték a fogságban ragadt fiatal énekest.A beleset utáni pár hét volt számára a legkegyetlenebb.Megrendezték a temetést. De mikor mindenki elment ő még mindig ott volt.Egyedül volt ott ült a tolókocsiban és mereven maga elé bámulva azt gondolta hogy neki kelet volna meghalnia nem pedig annak akit legjobban szerettet.Csak egy szó jött ki a torkán...
-Tohm...-suttogta maga elé.
És lefojt egy könnycsepp amit aztán több száz követett...
