Kegyetlen érzések...

"Kegyetlen játékot űz velem az élet.Hisz elvette azt akit a legjobban szerettek...Emlékszem egyszer azt mondtam hogy feltétlenül szeretnék meghalni az egyik szerettem előtt.Hát ez nem sikerült.És az élet pont azt a személyt vette el tőlem akit mindennél  jobban...Vissza akarom őt kapni bármit megtennék hogy újra láthassam mosolygós arcát,édes csókját ajkaimon érezni.Tudom hogy velem van odabent a szívemben de ez nem ugyan az.Kinézzek az ablakon és zuhog az eső minden szomorú lett és szürke.A madarak nem csiripelnek.A nap sem süt.Minden őt gyászolja,a halál felkavaró dolog.Hirtelen csap le nem tudod megelőzni hisz ő ott búj a bokorban és várja az áldozatát."Vannak barátok  akik az ilyen rossz időkben melledet vannak és próbálnak támaszt nyújtani a minden napokra.De a fájdalmat ők sem tudják csillapítani.
-Kisfiam!-nyitott be immár egyetlen fia házába Simone férjével Gordonnal.
Az énekes fáradtan támaszkodott meg a konyha bejárati boltívénél.
-Utálom ezt az életet a bátyám nélkül!-mondta halkan és újra könnyes lett szeme.
-Jaj kisfiam...-sietett oda Simone és magához szorította a fiút-De hisz tudod hogy a szívedben él tovább...-mondta halkan.
-Tudom.-szipogott megtörten-De én azt akarom hogy éljen és hogy itt legyen velem!-engedte el anyját.
-Bill figyelj elment nekünk is nehéz de fel kell fognunk hogy ő már nincs...-Gordon lépdelt oda Simoneékhoz és átkarolta.
-De én akkor is szerettem !És vissza akarom kapni őt!Bármi áron is!-mondta akaratosan és besiettet a konyhába.