A Farkas Átok

Igen kicsit sokká irtam először újra szóval tuti nem  valami jó xD Remélem tetszik majd ^_^   az idézetért köszönet Gerencsér Grétinek--> Ninah Kaulitz-nak ^_^ <3 Jó olvasást! ^_^

Már 4 éve hogy elment. Már 4 év hogy nem látta az énekes szeretett bátyát. Nem tudta merre lehet, félt attól, hogy nem láthassa többé. De azt érezte, hogy testvére még életben van. Tudta azt, hogy az Isten nem hiába tette öket testvéreké, viszont az egyik koncert után mikor a bátya szobájában voltak és testükben éget a vágy a másik teste után. Azon az éjjelen mikor elkövették azt, ami testvérek számára tiltót dolog volt.  Másnap este mikor már mindenki az igazak álmát aludta valaki még ébren volt. Mégpedig az énekes bátya. A teraszon ülve kémlelte az eget miközben egy szál cigarettát szívott. a nap este különösen hűvös volt a levegő. Egy pillanatra lehajtotta a fejét majd újra az égre nézett és a szeme meg akadt az eget bevilágító holdra. Hirtelen a mellkasába szorult a levegő majd a feje a fájdalomtól majd szétrobbant, a székről a földre zuhant majd fejét fogva ordított egyet, a szemei sárgákká váltak majd elájult. Nem sokkal késöbb felébredt. De nem az emberi énjével találta szembe magát, hanem egy farkas volt. Majd az ösztöneire hallgatva leugrott majd a közeli erdőbe futott.

Az óta senki nem látta. Billben az a gondolat tartotta az eröt hogy egy nap újra találkozhat szeretett bátyával. Nem rég anyával és Gordonnal pont abba az erdőbe mentek el egy kicsit pihenni ahová aznap éjjel bátya menekült. Persze a vadászok mindent elmagyaráztak nekik adtak nekik fegyvereket, amit minden helyzetben maguknál kell hordaniuk, de Bill nem nagyon rajongót ezért az egészért.

Egy nap Bill lement egy közeli kis tóhoz levetette pólóját és a vízbe ugrott. Egyszer csak morgást halott az egyik bokor mögül. Megfogott egy követ és oda dobta ahonnan a morgást halotta majd halott egy halk nyüszítést. Kiszállt a vízből az énekes és elfeküdt. A farkas oda sétált hozzá majd meglökdöste az orrával.  A fiú ránézett a farkasra, de egyáltalán nem ijedt meg tőle, csak elmosolyodott és visszacsukta a szemét. A farkas arrébb lökődte a fiút majd a helyére feküdt. Bill arrébb feküdt majd újra becsukta a szemét. De a farkas nem hagyta békén, farkát a fiú mellkasára rakta, de a fiú lelökte magáról. Egy idő után Bill megunta a napozást és lement egy közeli kis patakhoz és megpróbált egy kis halat fogni, de ez nem úgy sikerült, ahogyan szerette volna mivel mikor ki akarta fogni a halat majd a hátsójára esett. A farkas felállt majd kihúzta a vízből a fiút és sorba szedte ki a vízből a halakat.

-        Pont olyan, mint a Tom, bármit csinálok, amit elrontok, oda jön és segít. –gondolta magában az énekes.

Nem sokká beesteledett és a halaknak hűlt helye volt. A farkas mind megette, de Bill ezt nem is bánta. A hold feljött és beragyogta az eget. Pont, mint azon az éjszakán. Gyönyörű volt a telihold, és ahogy nézték az eget mindkettejük lelke megnyugodott. Ám ez sem tartott sokáig, mivel a többi farkas hangos vonyításba kezdtek majd Billék felé tartottak. A farkas aki Billel volt is elkezdett vonyítani. a fiú felállt és elfutott, de a farkasok utána futottak. De az, aki a Billel volt eléjük ugrott és morogni kezdett társaira.

Másnap a fiú megint lement a tóra pont oda ahol először találkozott a farkassal. De nem talált senki mást csak egy neki háttal ülő srácot. Bill fogta magát és mellé ült, majd rápillantott arra a gyerekre. Nem hitt a szemének, azt hitte, hogy az egész csak egy álom. De ez nem álom volt, hanem a valóság.

-        Tom!- kiáltott fel őrömében az énekes és megölelte rég nem látott bátyát. – Annyira, de annyira hiányoztál. –mondta neki könnyes szemmel.

-        Nekem is te Bill. – mondta a gitáros és átölelte szeretett öccsét.

-        Mond, miért nem jelentkeztél? Azt hittem, hogy valami bajod esett. – mondta Bill és szorosan bújt ahhoz a személyhez, akit mindennél jobban szeretett.

-         Nem tudtam mit mondani nektek. –mondta megbánóan majd ránézett öccsére. – Nem mondhattam el az, ami történt velem, mert akkor örökre meg gyűlöltettek volna. Sajnálom. 

-        mondta, de ránézni már nem volt képes Billre.

-        Idióta!- ordított bátyjára.- Mi sohasem lennénk képesek gyűlölni téged! Hogy mondhatsz ilyet?

-        Mond… hogy gondolhatod te, aki olyan fontos vagy nekünk, hogy gondolhattad azt, hogy meg tudnánk gyűlölni téged? – kérdezte Bill és elkezdett zokogni. - Olyan hülye vagy! - mondta és egyre jobban sírt.

-        Sajnálom Bill. Ígérem, soha többé nem teszek ilyet. - mondta Tom halkan és egy csókot nyomott öccse homlokára.

Hirtelen nevetést halottak, majd valaki a semmiből eléjük ugrott. Tom felállt majd átváltozott farkassá. Bill ijedten nézett végig bátyán. Tom rávetette magát arra az emberre, aki csak úgy a semmiből megjelent és széttépte. Bill elkezdett hátrálni közben Tom ránézett és morogni kezdett. Bill futott, ahogy csak bírt, de testvére megelőzte és rávetette magát majd a vállába harapott és elkezdte harapdálni. Az énekes felordított, de Tom nem hagyta abba.

-        Szeretlek… - mondta könnyes szemmel Bill.

Tom neki dobta egy fának majd tovább morgott rá.

-        Tom szeretlek. –ismételgette a szőke hajú majd oda vánszorgott négykézláb bátyához majd a fülébe súgta: „Szeretlek”, majd a földre zuhant.

A gitáros csak akkor vette észre, hogy mit tett, amikor már késő volt. Visszaváltozott majd magához ölelte öccse holtestést.

-        Istenem mit tettem?- ordította el magát – Én is szeretlek.- mondta könnyes szemel.

Gordon oda futott, ránézett Bill holtestére majd Tomra.

-        Kérlek, ölj meg. – nézett Tom szeretett mostoha apjára.

-        Nem tehettem meg. –mondta a férfi és a szemei megteltek könnyekkel.

-        Meg kell tenned. - mondta a gitáros. -  Ha nem teszed meg félek, hogy titeket is megöllek. – mondta halkan majd ránézett Gordonra.

-        Rendben. – mondta majd lehajtotta a fejét és ráfogta a pisztolyt szeretett fiára.

-        Csak annyit tegyetek majd, meg hogy egy sírba temessenek el minket. – mondta még utoljára Tom.

-        Ahogy szeretnéd. – mondta halkan majd meghúzta a ravaszt.

A sok gyászoló ember mind könnyes szemmel nézte, ahogy a szeretett testvérpárt végső nyugalomba helyezik. Az ikrek tudták azt, hogy bűn

Az, amit tettek 4 ével ezelőtt, de a bűn az egy olyan dolog, amit ha elkezdtél azt nehéz is abba hagyni.  És talán pont ez miatt a bűn miatt történt az, hogy az ikreknek meg kellet halniuk.

De a lelkük őröké együtt vannak és boldogok, hogy végre újra együtt lehetnek.

 „Gyász a temetőben,

Az emberek feketében,

A szem a könnyekben,

És bánat a szívekben.” 

A végzett

Amikor az ember érzi a vég izét,csak akkor kezd el igazán félni.
A rohanó mai nagy világban nagyon kevés olyan ember van aki ha lát egy szegény magára hagyott gyermeket segítsen neki.
Bill és Tom egyik nap épp haza fele menet a stúdióból,megláttak egy kislányt aki egyedül járta az utakat a korom sötétben. 
Tom ránézett öccsére aki a lányt figyelte és ezt mondta:
-Szerinted mit csinálhat egy ekkora kislány,ilyenkor kint?-nézett érdeklődően bátyára.
-Hát lehet hogy eltévedt vagy valami.-vont vállat az idősebbik.
-Szerintem vigyük haza magunkkal.Aztán értesítsünk valakit,hogy hol van a lány.A szülei biztos aggodnak már   érte.-mondta a szöszi srác és a járdán sétáló kislányra nézett.
-Hát jól van.Vigyük el magunkhoz.De ha valamit elvisz az éjjel azt rajtad verem le.-állt meg a kocsival az idősebbik és a lányra nézett ő is.
A lány a kocsira nézett aztán be az ablakon a két váró férfira.
Oda sétált a kocsihoz és csak nézett rájuk.
-Szia kislány.-mosolygott Bill.-Eltévedtél hogy csak így járkálsz össze vissza?-nézett a lányra kíváncsian.
-Öhm...Igen eltévedtem és nem tudom hogy merre menjek.-szólalt meg a lány kis idő múlva.
-Akkor gyere szállj be a kocsiba elviszünk hozzánk és szólunk a rendőrségnek hogy nálunk vagy.A szüleid már biztos nagyon aggodnak érted.-mondta Tom a lány arcát figyelve.
-Rendben van.-nyitotta ki a kocsiajtót a lány és beült.
-És hogy hívnak?-nézett rá Tom a tükörből miközben újra elindultak.
-Nina Hammer vagyok.-mondta a lány halkan
-Nagyon örvendek Nina.-mosolygott rá Bill.-Én Bill Kaulitz vagyok ő pedig a bátyám Tom. 
-Én is nagyon örvendek Bill és Tom.-bólintót a lány.
Aztán csöndbe maradtak.Nem soká meg is érkeztek.Bill a kocsiból kiszállva a lánnyal együtt bementek a házba amíg Tom beállt a garázsba.
-És hogy hogy egyedül voltál kint,ráadásul pont éjjel?-ült le a szöszi fiú a lány mellé.
-Nos megszöktem.-mondta a lány.
-Megszöktél?De miért csináltad ezt?-nézett értetlenül Bill.
-Hát nemrég született meg a kis testvérem és velem már nem is foglalkoznak otthon.-mondta a lány szomorúan.
-Ugyan hidd el attól még téged ugyan úgy szeretnek.-mosolygott biztatóan a fiú a lányra.
-Nem tudom,nem hiszem.-nézett a lány az énekesre.
-Figyelj Nina tudom hogy neked most nehéz.De attól se lesz jobb ha elszöktél.Ezzel csak azt éred el hogy megbüntetnek majd.-csóválta a fejét Bill.
-A öcsémnek igaza van.-lépett be az ajtón az idősebbik Kaulitz.
-Mindegy.Most már mindegy.De kérlek hadd maradjak itt az éjszakára.Nem akarok haza menni még.-mondta Nina a fiukra nézve.
-Hát jól van.- mondta mosolyogva a fiatalabbik.Majd bátyára nézett.
-Igen,persze maradj csak.-ejtett Tom egy áll vigyort arcára majd bement a konyhába.
Nem sokká mindenki a szobákba vonulva ment aludni.
Bill és Tom egymás karjaiban álmodták álmaikat.
De a lány nem aludt.
Lement a konyhába megfogott egy kést és a fiuk szabályába igyekezett.Megállt az ágyuknál és elmetszette a szőke hajú fiú nyakát.Majd a kést a földre dobva elment.
Reggel mikor Tom felébredt csak halott testvérét találta maga mellett és a véres kést a földön.
Bement a vendég szobába hogy megnézze hogy hogy van a lány.De a lány nem volt ott.
Mikor a rendőrséget kihívta és elmondott mindent amit tudott.A rendőrök érthetetlenül álltak a dolgok ellőtt hisz a lány akit haza vittek aznap éjjel már 2 éve halott volt.
Azóta Tom is hisz abban hogy szellemek igenis vannak.
Tudja hogy testvérét már nem kaphatja vissza.De azt igen hogy testvére is azt akarná hogy éljen.Ő helyette is...
    

Késő bánat...

Borús reggelek,bánatos éjszakák

Csend  és némaság.

Ki nem mondott szavak,elfelejtett együtt töltött évek.

Még is minden úgy maradt mint régen.

Álomba ringató csendes halk szavak

Végtelenbe hangzó víg nevetések

Sose feledem mit tettél értem.

Ha kellet velem együtt nevettél még akkor is ha te szomorú voltál. Velem együtt bánkódtál,de én ezt nem vettem észre.

Nem vettem észre hogy te mindig itt voltál nekem.

De elmúlt az idő és te elhagytál.

Mikor arról beszéltem neked hogy azzal a lánnyal milyen boldog vagyok nem vettem észre,nem éreztem meg hogy neked közbe a szíved szakadt meg. Nem tudtam. Olyan bolond voltam. Egy lányért eldobni azt aki mindig mellettem állt . Amikor elmentél azt gondoltam hogy csak magad miatt tetted.  Azt hittem hogy önző módon csak magadra bírsz gondolni. De aztán meg találtam a leveled. És mindenre rájöttem.

Tudnod kell hogy Én is szeretlek téged. Nem akartam hogy ez történjen.

De már hiába beszélek. Igaz?

És most itt állok a sírodnál egy száll vörös rózsát a sírodra rakva.

És a sírkőre  a te neved van vésve Bill…